Magyar Sándor
Csongrádon született 1902. szeptember 12 én. Pedagógus és helytörténész. Az elemi iskolát Csongrádon végezte. A kiskunfélegyházi tanítóképzőben szerzett diplomát 1920-ban és ebben az évben Jászszentlászlón falusi tanítóként indult a pedagóguspályáján. Az 1920-as évek második felében Pálmonostorán tanított öt évig. Innen pályázta meg Alsónémedin a kántortanítói állást, melyet el is nyert. Itt nősült meg 1930-ban, házasságából két leány született. Az 1928. szeptember 13-án megalakult képviselő-testületnek virilistaként volt a tagja. Alsónémedin hamarosan férfikórust szervezett, szép eredményeket értek el a különböző dalosversenyeken. Gazdakört alapított és vezetett, ezüstkalászos gazdatanfolyamon tanított. Levente oktatóként működött két évtizedig. A második világháborúban nyugati hadifogságba esett. A szovjet hódítás és a kommunista hatalomátvétel, 1948 után kántortanító, levente oktató és nyugati hadifogoly volta miatt mellőzték, rendőri felügyelet alá helyezték, büntetésből áthelyezték. Ezekben a nehéz években sem elégedett meg a tanítói oklevéllel, 1952ben kémia-biológia szakos tanári diplomát szerzett. Alsónémeditől 1958-ban vált meg, Ócsánra költözött, és az ócsai általános iskola tanára lett. Hamarosan a dabasi járásban a biológia-technika munkaközösség vezetője lett. Akarata ellenére nyugdíjazták 1962-ben. Már nyugállományban szervezte meg Ócsán a takarékszövetkezetet. Az iskolában nyugdíjasként napközis nevelői állást vállalt. Érdeklődése ezután fordult a helytörténetírás, a honismereti munka irányába. Nagy szeretettel és hihetetlen szorgalommal járta be és tárta fel az ócsai táj értékeit, Ócsa történeti és néprajzi hagyományait. 1992-ben halt meg Ócsán